Isteni létem - a játék kezdete és vége
Isten a lét megnyilvánulása mindenben. Dualista rendszerben könnyen tévesen értelmezhetem, mert a dualista gondolkozásmódban azt tapasztalom, hogy Istent csak a jóság, a szépség, a tökéletesség stb. tulajdonságaival vértezik fel. A rossz, a csúf, a tökéletlenség ezen gondolkodás szerint nem Istentől származik, hanem valamiféle rajta kívül létező, egyes magyarázatok szerint például a “Sátán” műve. Megérthetjük a gonosz létét ha felismerjük, hogy minden általunk negatívnak észlelt megnyilvánulása a létnek tulajdonképpen a mi teremtő erőnk egy másfajta irányú kivetülése. De ez is még mindig a dualizmus választási kényszerének csapdájában tart minket, mert bár elfogadjuk, hogy Isten csak a pozitív tulajdonságok összessége és a negatív tulajdonságokat kivetjük belőle, és ilyen módon legjobb esetben is pusztán az ember teremtő műveként magyarázzuk, de ezzel azt tesszük, hogy így az embert elkülönítve kezeljük még mindig a a MINDENSÉGtől, így magában az emberben is megnyilvánuló Istentől. (Az alábbi gondolatok előzményeinek jobb megértéséhez két írásom szükséges, az egyik a “Honnan származik a Gonosz?” a mási pedig “Az Én Genezisem“)
A tézisem tehát a következő:
Isten teljessége nem definiálható a duális gondolkozás viszonylagos jó-rossz ellentétpár gondolat rendszerében. Más foglomkészletek viszont nem állnak rendelkezésünkre, tehát csak ezeket használhatjuk. A jó és rossz klasszikus, dualista, egymást egymás ellentéteként meghatározó szeparációja helyett (a vagy-vagy effektus) Isten megértéséhez elengedhetetlenül szükséges a jó és a rossz, szeparációtól megszabadított szintézise, EGYbeolvasztása. Az EGY fogalma alatt a Mindenséget, a Teljességet, a Forrást értem.
Amennyiben tehát Isten megismerését mégis a dualista fogalomrendszer segítségével próbáljuk meg, szükséges a következő megállapításokat tegyem:
Ha elfogadom hogy az Isten a teljesség, vagyis MINDEN és SEMMI teljessége, – rajta kívül semmi nem létezik és a rajta kívül létező semmi is csak az ő része lehet, továbbá ebből következik, hogy mi Emberi Lények is az Isten megnyilvánulásai vagyunk, amint a világunkat alkotó legkisebb porszem is az, ilyen módon EGYlényegűek vagyunk Istennel – akkor Istennek az emberi gondolkodás által “jónak nevezett” ugyanúgy része mint a “rossz”.
Ebből paradox módon következik ugyanakkor, hogy valójában sem a jó sem a rossz fogalma nem létezik Istenben. Ez pusztán dualista világunk értelmezhetősége szempontjából szükséges, ahol a világ értelmezhetősége az EGYség állapotában lehetetlen, mert a lét dinamikáját csak annak “mozgása” közben, a térben és időben lehetséges megismerni az emberi észlelés és érzékelés eszközeivel. Isten ugyanakkor jelen van az érzékelhető és a érzékelhetetlen teljességében is. Nem lenne logikus azt állítani tehát, hogy Isten csak ez, vagy csak az, és például csak az érzékfelettiben található meg az ő teljessége. Az érzékek birodalma, a dualitás játszótere is ugyanúgy része a Lét teljességnek, mint az elmén túli csend tökéletes üressége.
Nem fogadhatjuk el tehát azt a paradigmát, hogy Isten tökéletessége, mindenhatósága és teljessége csak az emberi gondolkodás által amúgy is abszolút módon, pontosan relativitása miatt értelmezhetetlen jó-rossz polaritásából kiragadott jó által értelmezhető. Ideje szembenézni egy ebből adódó lényegi következtetéssel: ISTEN MINDEN. Ebből következik, hogy ha Istent nem zárjuk ki semmiből sem, akkor az Emberi Lény nem csak hogy Isten része, de maga az ISTEN. Az Emberi Lény valódi isteni teremtő képessége pedig nem a jó és a rossz tudásából, vagy annak értelmezéséből fakad, hanem az úgynevezett jó és rossz létrehozásának a képességéből. Mert ez a valódi Isteni természet: Isten mindenben önmagát megtapasztaló vég nélküli kiáradása a parttalan létben, a teremtésben. A teremtésnek az Emberi Lény tehát nem csak része, hanem maga a Teremtés. Nem csak a teremtés tartalma, hanem maga a Teremtés is EGYben.
A dualitások világában megismerésre törekvő elmének a szeparáció az egyetlen eszköze, hogy meghatározza, körbehatárolja a létet. (Ez ugyanakkor abszurd törekvés is, mely pontosan a körbehatárolás általi mesterséges közeget hozza létre, melyben a tanulmány tárgya, a lét EGYsége megszűnik létezni.) Ezért van az, hogy Istent csak “jó” tulajdonságokkal ruházzuk fel, a “rossz” tulajdonságokat pedig mintegy szeparáció, vagy kivetítés képpen egy tőle elkülönült formában összegezzük és teremtjük meg, Gonosznak, Sátánnak stb nevezve, aki vagy ami nem lehet az Isten része.
A fentiekből következik tehát, hogy önellentmondás Isten létében, hogy ha Isten a MINDENség, akkor az úgynevezett Sátán, Gonosz stb. – léte legyen az bár az Emberi Lény teremtő energiáinak köszönhető – ne az ISTEN RÉSZE LEGYEN. A dualizmus világában is megérthetjük azt, hogy nem lehet a TELJESSÉG az, ami bármit önmagából kirekeszt. A jó és a rossz fogalma az emberi létben csak valamiféle viszonyítási alapként, minden EGY-ÉN világának szerves részeként nyer értelmezést és értelmet. A jó és rossz morális értelmezésének egységesítésére pedig a mai napig folyamatosan léteznek kísérletek. (vallások, etikai kódexek stb.) De elválasztható-e valamiféle emberen kívül létező Isten törekvése minderre? A fentiekből következik, hogy mivel az Isten MINDENNEK a teljessége, így az EMBERI LÉNY MAGa is ISTEN ezért a kör bezárul: Minden mindennek a része és a teljessége.
Végkövetkeztetések:
El tudjuk-e fogadni, hogy Isten MAGunk vagyunk, és mindaz amit a polaritások világában érzékelünk és dualista módon határozunk meg az Ő része, miként Mi is Ő vagyunk és Ő Mibennünk EGYben?
El tudjuk-e fogadni, hogy a “jó” ugyanúgy akár a “rossz” a Teremtő teljessége, elkülöníthetetlen és szerves EGYségben létező megnyilvánulása?
El tudjuk-e fogadni, hogy minden, a világunkban megtapasztalható valóságnak a forrása nem CSAK “rajtunk kívül” van, hanem bennünk IS, mindenben, az EGYben? A kívül és belül nem tőlünk függetlenül létezik, az elkülönültség érzetét csak az emberi elme és érzékelés hozza létre? A kívül és belül ugyanakkor általunk és bennünk is megteremtődik és ez ugyanúgy a teljesség része.
El tudjuk-e fogadni, hogy a TELJESSÉG nem a vagy-vagy szétdarabolt állapotának minősége, hanem az IS-IS IS-TENi önvalónk EGYsége?
Ha igen, akkor itt a játék kezdete és vége.
Szeretettel: Morgó
Kapcsolódó írás: Isten vagy Nemisten
tökéletes választás. teccik:)
:)
http://www.youtube.com/watch?v=5eVynxf3etg
Se kezdet, se vég; bár kezdetben vala az Ige, mely sosem volt és sosem lesz, mely most születik minden-s-ég, Az várakozás áldása.
Ez megfoghatatlan lélegzet nyugalma értelmében kibontakoztatot mosolyok öröme van itt Velem.
Jer, s ereszd el a hallottakat, az olvasatokat, s látottakat, mindent ami megtart amott.
S úgy elhagyád , s itt vagyont magélve létezésed pillanatnyi szikájára ébredve fel, fel nézel és..., mit is mondhatnál, ha már csak a szív hálája árad belőled.
Keresni sem kell...
Köszönöm: Szálem
Köszönöm, mindenkinek, aki hozzátette a maga teremtését, hogy olvashattam Morgó írását most. Hogy mit rossznak nevezünk, kincset, ajándékot rejt, tudom rég, s mit jónak gondolunk, holnapra rosszra fordulhat, ez is tapasztalásom része, de fordulhat holnaputánra ismét jóra. S mindez EGY.
:-) mikor először hallottam ezt a nevet: Kataklizma, azt gondoltam a pusztulásról írtok, s csak azért olvastam bele mert tisztelem az ajánlót, megtettem, s magamat ajándékoztam általatok, mert az ÉLET-ről mesélnek írásaitok...
Hálás vagyok, és köszönöm!
AranyHold
Kedves AranyHold!
Öröm érezni nyílt tudatod és JELenléted :) Remélem, hogy mindaz amit itt találsz és amiből kedvedre válogathatsz MAGod hasznára és gazdagodására válik, miként én is rengeteget köszönhetek az oldalt gondolataikkal gazdagító embertestvéreimnek. Függetlenül attól, hogy ki milyen indíttatással és szándékkal osztotta itt meg a gondolatait. Köszönet a megosztásért!
Szeretettel: Morgó
Üdv.Aki MEG-ÉRT az tanult,aki tanult az MEG-ÉRTETETT.
-szeretem a megvilágosodott létfilozófiát,jól érzem magam a társaságotokban EGY-EK....
Az élet EGY-SÉGE legyen veletek barátaim,egy FÉL-ELEM nélkül jobb világban,!
...győzünk!goorran.
Úgy vélem az ő létezése oly végtelen,hogy az ember gondolatokkal felölelni gyakorlatilag képtelen. És nem hiszem, gondolat vagy elme oly logikát szőne, mi "lerántaná a leplet". Ha ez mégis sikerülne, az nem a végkövetkeztetést adná meg, hanem csak megfosztaná az embert hatalmas erényétől, a hitétől. A hit erő és oltalom. A mankód, a támaszod, a takaród és a szárnyad utadon. Ezt elvesztve, önmagad istennek vélve, nem válsz istenné! Sőt káromlod nevét! Az ember útja a hit által isten megismeréséig, a beteljesedésig vezet. Nagyon kevés ember jutott el a történelemben és életében a félisteni szintre és magasabbra soha.
Úgy vélem isten magába foglal minden létező dolgot és azon kívül is. És miként magába ölel mindent, nem lehet jó és rossz forrása. A jó és a rossz forrása az emberben van, miképpen jóra és rosszra használta fel a tanítást. Ezt a dualitást a Rómaiak találták fel, előtte nem volt. Emberi elme szülte és az uralkodást hivatott szolgálni. És a tanítás az, ami erősíti hited, mert utat mutat és vigasztal. Nem leled meg istent szövegben, a sorok között olvasva vagy válogatva betűit! Nem lesz különb szavad naggyá téve betűit vagy a számok függvényében, hogy magába foglalhassa! És ész fel nem foghatja teljességében. De a tanítást igen, a tant megértheti.
Szeretném ha tudnád, hogy akit te sátánnak nevezel, valójában egy arkangyal, mind közül a legerősebb és mind közül a legnehezebb feladatot végzi a földön. Ezt viszont nem az emberi elme szülte és azért érdemes figyelembe venni.
És igen e káprázatvilág abból áll, hogy figyeljük. Figyelhetünk jóra és rosszra, de lehet másra is. Bármi másra. Önmagába véve nem létezik és önmagad kivetülése. Még az se biztos, hogy mások léteznek. Ez érdekes elmélet és fel is veti a kérdést, hogy önmagunk kivetülésének káprázatvilágában, miért is gondolkozunk azon, hogy létünk teljessége vajon túlnyúlik-e az általunk bármeddig megfigyelhető káprázatunk határain és hogy egység vagy a dualitás tetszetősebb árnyalat a szentháromság fényében, a négy égtáj alatt?
Úgy vélem itt élünk a Földön emberként. Az egység él, ahogy minden ember egyazon föld gyermeke. Egy a forrás és egy a cél. A különbség a megfigyelési pont, a tudatossági szint, az érzelmi állapot, a látszat. Én nem vagyok isten és biztosan tudom, hogy te sem. Büszkeségre buzdítasz alázat helyett. Mintha sárral dobálnád azok szemét, kik nyitnák azt.
És míg a szándék jó és nemes e kövek a pokolra vezető utat szegélyezik.
Kívánok mindenkinek kellemes apokalipszist!
u.i. majd írjd meg milyen volt istenként magélni!
Nem olyan nagy baj, ha a jó szándék a pokol felé vezet, amikor a pokol ura - Lucifer, a fényhozó - aki "egy arkangyal, mind közül a legerősebb és mind közül a legnehezebb feladatot végzi a Földön". De még a pokol sem lehet nem Isten, mert semmi nincs Őrajta kívül.
Ezt írod: Én nem vagyok isten - akkor te vagy az egyetlen Istenen kívül létező? Akkor ki vagy te?
Nem pazarolnám soraim hosszan arra, hogy megértessem miért nem érdemes tévedésben és bűnben élve a pokol felé vezető utat választani. De elmondom neked, hogy a gondolat, miként a pokol is és a benne munkálkodók is isten teremtményei, majdan megszabadíthat, ha még is odatévedsz!
És nem vagyok isten, ahogy te sem.
Ember vagyok, az úr akaratából, teremtett testben élek és kölcsönkapott lelkemre úgy vigyázok, mint szolga ura vagyonára.
Ember vagyok, képes a harmóniára, elérni az egeket vagy alászállni a pokol gyomrába. Lehetek sötét vagy világos, lehetek híd kettő közt. Mindez emberi mivoltomból fakad.
Ember vagyok és bár káprázat közt élek, képes vagyok felismerni a valóságot. Bár gyarlóságom hazugságot szül, tudatlanságom tévedést, még is az igazságot keresem és őrzöm, ha rátalálok.
Ember vagyok, képes az öngyógyításra vagy akár az önpusztításra. Emberként képes mások egészségét szolgálni vagy ellenére törni. Képes vagyok örömet szerezni vagy bánatot okozni.
Ember vagyok, ahogy te is. Nagyszerű és csodálatos, gyarló és kegyetlen, magasztos és esendő, zseniális és tudatlan egyben.
Ember vagyok, szabad, félelem nélkül és emberként fogok élni míg el nem jön halálom.
Ember vagyok, halandó és tudom, hogy az istenek engem ezért irigyelnek. Nem kívánom az ő létüket magamnak se neked. Azt kívánom légy ember, nyisd fel szemed, ismerd meg önmagad, vedd kezedbe a sorsod! Képességeid és lehetőségeid bármely istennél szabadabbá tesznek, mert választhatsz és dönthetsz, akár jól vagy akár rosszul. Lehetsz diadalmas vagy bukott és akkor is élhetsz itt a Földön, testvéreid között.
Mondok még valamit. Nem érdekel ki vagy, honnan jöttél és merre tartasz. Nem érdekel mit akarsz. Az érdekem, hogy szabad legyél és emberként teljes. Mert ez boldogságod kulcsa és feladatod végzésének biztosítéka!
Ebben egyet tudok érteni:"Az érdekel, hogy szabad legyél és emberként teljes. Mert ez boldogságod kulcsa és feladatod végzésének biztosítéka!" Megtapasztalni magunkat - önmagunkon, mindenkin és mindenen keresztül - és megtapasztalni az ebből fakadó boldogságot.
Kapcsolódó, kipróbálható és megélhető igazság:
"Megkérdeztetvén pedig a farizeusoktól, mikor jő el az Isten országa, felele nékik és monda: Az Isten országa nem szemmel láthatólag jő el. Sem azt nem mondják: Ímé itt, vagy: Ímé amott van; mert ímé az Isten országa ti bennetek van." Lk 17, 20-21
— Jézus
Érdekesen elegyited a dogmatikus vallás és spiritualitás világát.
Érdekes , hogy azt mondod: "Én nem vagyok Isten ahogy te sem."
Ezt az én nézeteim szerint csak olyan létezö képes állitani , aki felruházta magát bizonyos hatalommal a másik létezö felett , olyan meggondolásbol hogy ö többet tud vagy érdemeltebb egy Isteni szeretetre.Röviden , közelebb áll Istenhez.
Az hogy te nem vagy Isten , az a te választásod.Az , hogy a másik ki , az az ö választása.
Ha megfigyeled , nem adtál szabad választást a másik létezönek.
Ez pedig arra mutat rá , te sem vagy szabad.Ezt mutatod.
Az itélkezés ,a nyomott indulat , a nyájas stilus és kifinomult szohasználat mögött azért ott van és ez leleplezi a személyiségedet , ami talán most feltörni igyekszik hogy egyéniséggé válhass.Az az Istenné.:)
Tudod , minden megnyilvánulás önmagunkrol szol.
Kedves Ádám!
Neked írt válaszomból egy hoszabb írás kerekedett, melyet most megosztok mindenkivel.
Amit leírtam az a világot a hit vagy bármilyen vallás szemüvegén át szemlélő ember számára istenkáromlás, az ateista, vagy istentagadó ember számára pedig vallásfilozófia, jó esetben metafizikai elmélkedés lehet. Ám legyen, kinek kinek világa szerint. A kérdés valójában az, hogy meg tudjuk-e közelíteni a létet ezen bejáratott utak mellőzésével? Szükséges-e hittel, meggyőződésekkel, vallásokkal, elvekkel, dogmákkal, előfeltevésekkel eleve határt és korlátot szabni az érzékelésnek, észlelésnek? Ki mit nevez istennek? Írásod még számtalan kérdést vet fel, de ezeknek az elsődleges tisztázása véleményem szerint elengedhetetlen.
Az én meggyőződésem az, hogyha a valóságot szeretnénk megismerni, kutatni, vagy felfedezni akkor nem fogadhatunk el semmiféle tekintélyt, előfeltevést, hagyományt, hitet mely eleve meghatározza, irányítja és tereli vizsgálatunk során észlelésünket és az elménket. Ha elfogadunk bármit is, akkor ez elve behatárol majd minket egy adott gondolati sémába, és ily módon befolyásolni fogja észlelésünket. Az igazság eleven valami, ami nem a gondolat terméke, mert a gondolat mindig a múlt sémáin alapszik, és ilyen módon nem a MOST, az élő igazság része. A hit ilyen értelemben a múlt gondolatainak a lenyomata és összegzése. A hit a múlt terméke, az élő MOST valóságába nem léphet be. Ha mégis megkísérli a belépést, úgy az általa tartalmazott szemlélet teljes egészében meghatározza majd észlelésünket, ily módon megszűnik annak ártatlansága és a mostban, a szemlélődő, gondolat nélküli jelenléte. Csak az ártatlan elme az, amely a mostba léphet úgy, hogy annak állandóan megújuló valóságát a maga tisztaságában szemlélni képes. Az elme ártatlansága alatt pedig annak gondolaton túli állapotát értem, mely mentes minden a múltból származó tapasztalattól, gondolattól. A valóság tehát élő valami, csak a MOSTban tapasztalható meg. Mivel élő, folyamatosan létező, így egyetlen dolog az állandó benne, és ez a folyamatos változás. Az élet. Ilyen értelemben a valóság megközelítésében a hitek, előfeltevések és a gondolati sémák számomra értelmetlenek.
Van egy nagy különbség a valóságnak a hitben és az szabadságban történő megismerése között. Az előbbi annak feltételekhez kötött, egy általa behatárol valóság, és annak kritikus elfogadását jelenti, az utóbbi pedig annak feltételektől mentes, egy általa behatárolhatatlan valóság, és annak szabad és bármilyen hittől és kritikától mentes, állandó, szüntelen szemlélését jelenti. A hitben a valóság tárgya meghal, leszűkül és meghatározható VOLT-tá vagy LESZ-szé alakul, a szabadságban a valóság pedig ÉL, tárgytalann, örökösen megújuló létként VAN. A hit a múlt halott gondolatainak terméke, a valóság megismerése pedig csak MOST élő valóságában, a korlátlan szabadságban lehetséges.
Az EGY és az Isten nem más mint emberi fogalmak. Olyanná válnak, amilyenné tesszük őket. Ez alól tehát írásom sem kivétel. Nem állítom, hogy valamiféle mindenkire érvényes igazságot közlök benne, hanem a valóság egyfajta leképezése ez, fogalmi sémákon keresztül. Ugyanakkor állítom, hogy ez a valóság értelmezésének ugyanúgy része, mint az évezredes, megcsontosodott emberi gondolkodásminták és hitek. Ha bárki az általam leírtakból vallást faragna, úgy semmi mást nem tenne, mint eldobná magától az állandóan változó és sokszínű valóság megismerésének a lehetőségét.
Ha valóban látni akarsz, nem csak nézni, a szabadsággá kell lenned. Eggyé kell forrj vele. Fel kell hagyj önmagad szeparálásával, kiszabadulva az elméd kondicionált érzékeléséből fakadó kívül és belül, lent és fennt, megosztó fogalmi zavarából.
A valódi szabadságot nem adhatják meg a hitek, mert a szabadság nem egy hit, nem egy ígéret. A szabadság az, amiben minden létezik, de amitől az emberi gondolat – önmagában falakat emelve – lassan, de biztosan határolódik el, majd ezután újabb gondolatokat hoz létre, hogy ebből a börtönből kiszabadítsa önmagát. Ezek az újabb gondolatok is csak ugyanolyan hitek, az eszmék, a dogmák, a paradigmák stb. nevezhetjük bárminek őket. Előbb rabokká válunk saját elménk börtönében, majd utána a megváltást is magunk teremtjük meg, ugyancsak gondolatok segítségéve. Mi ez, ha nem az elménk játéka, önámítás, a félelem megteremtése és az attól való szabadulás reményében újabb félelmek teremtése?
A dualisztikus gondolkodásmód nem egy kor találmánya, hanem az emberi elme kortalan terméke. A világnak a jó és rossz fogalmi sémáiban való szemlélése nem más, mint a létnek egy gondolatmintába való illesztése. Ezzel ugyanakkor megöljük a valóságot. A valóság ugyanis gondolatokkal nem képezhető le.
Az EGY az én értelmezésemben tehát mindent magában foglal és semmit sem zár ki magából. A gondolat önmaga által emelt falai benne értelmüket vesztik, nincs már szükség újabb gondolatokra a gondolati sémák rabságából való szabaduláshoz. Az EGYben a teljesség, a mindenség, az istenség csak fogalmak, valójában önmagukban nem léteznek. Azzal, hogy azt mondom isten vagyok, elmondtam mindent és nem mondtam semmit el. Miért? Mert az EGY is csak egy emberi elme által létrehozott fogalom, a gondolaton túli valóság, a teljesség, a mindenség leképezésére. A gondolatban pedig elhal a valóság élő, lüktető, eleven lényege.
Jelenleg az isten szó az, ami a földi ember gondolkodásában egy olyan gyűjtőfogalommá lett, mely az öröktől való, örök, korlátlan, igaz, bármitől független, bármire képes és teljhatalmú stb. értelmezéseként létezik. Ezt az emberek aztán megszemélyesítve, vallásokban magukon kívül, és maguk fölé helyezik, viszonyuk hozzá pedig az alárendeltség. Én Isten alatt nem ezt értem. Isten ilyen értelemben nem létezik a számomra. Az Istent mint fogalmat igyekeztem írásomban megtölteni az EGY értelmezésével, vagyis Isten számomra a teljességet jelenti, mely tulajdonképpen az EGYben feloldódik, és azzal ha kiragadunk belőle, akarva akaratlanul emberi fogalmakba csomagoljuk, megszemélyesítjük, tulajdonságokat adunk neki, vagyis az EGY részeként a gondolat segítségével egy fallá változtatjuk tudatunkban.
Isten az én értelmezésemben máris egy lehatárolást jelent az EGYben történő létben. Mivel az EGYben semmi sem különül el, ezért a isten is csak az emberi gondolat által törénő lehatárolása az EGYnek. Az EGY önmagában meghatározhatatlan, és ilyen módon a gondolaton túl tapasztalható csak meg a teljesség. A teljességben pedig valójában a minden és a semmi EGYenrangú és felosztatlan valóságként létezik. Már azzal, hogy megpróbálom meghatározni, valójában megsemmisítem. A szabadság az az állapot, melyben a tudatosság megszülethet. A tudatosság pedig azt jelenti, hogy a megfigyelő ráébred, hogy mind a megfigyelő mind a megfigyelt tulajdonképpen EGY. A határt és az elkülönülést nem más, mint maga a tudattalan szemlélő hozza létre, a gondolat és az érzékelés rendszerekbe való erőszakolásával, illesztésével. Ez viszont nem több és nem kevesebb, mint a valóság egyéni, szubjektív értelmezése. Amikor a szubjektív érzékelésem eredményeit megpróbálom mindenkire kiterjeszteni, érvényessé és másokra is megdönthetetlen valóságként kötelezővé tenni, akkor születik meg az, amit mi Istennek, Sátánnak, vallásnak, hitnek, eszmének, dogmának stb. nevezünk el. Istent az ember személyesíti meg, az istent ily módon saját képmására teremtve. Valójában az isten a teljesség, a minden, s mivel így nem pusztán önmagunk része, hanem önmagunk teljessége, ezért elválaszthatatlanok vagyunk az EGYtől, és ilyen módon MINDNYÁJAN ISTENEK VAGYUNK. A legkisebb porszem is ugyanúgy, mint a legnagyobb galaxis és az élet minden formája az isten megtestesülése. A legkisebb is tartalmazza a legnagyobbat, az egészet. De ilyen alapon azt is mondhatjuk: SENKI SEM ISTEN. Mert istent mi teremtjük vagy pusztítjuk el, a gondolat eszközével.
Isteni létem tehát nem más, mint:
- Annak a valóságnak a felfedezése, hogy a létet nem tagolom, nem aprózom és nem különítem el a gondolat és az előre kondicionált érzékelés által végtelen sok részre.
- Ráeszmélés, hogy a valóság minden emberi lény számra különböző, ami nem azt jelenti hogy bárki valósága megkérdőjelezhető. Minden valóság együtt alkotja az EGYet.
- TUDATOSSÁG, mely azt jelenti, hogy ráeszmélek arra, hogy a megosztottságot az elmém, a gondolat hozza létre. Létem nem valamiféle forrástól való függőségnek, hanem A FORRÁSban élem meg. Megszűnik az alá és felé rendeltségem az EGYségben. Ez ugyanakkor nem emberi értelemben vett felelőtlenséget hanem valódi TUDATOS FELELŐSSÉGVÁLLALÁST jelent. Mindenért. Itt kezdődik a valódi létem, már nem másokat hibáztatok bármiért is, hanem rádöbbenek, az EGY részeként minden mindennel kölcsönösen kapcsolódik össze, és mind EGY-ÉNi mind csoport (Emberiség) szinten ennek a megteremtésében veszünk részt. Nem várom a megváltást, mert a megváltás abban a pillanatban jön létre, amikor eljutok arra felismerésre, hogy nincs nálam hatalmasabb erő, minden látszat ellenére sem. A harc mind kívül mind belül csak akkor létezhet, ha a kívül és a belül megosztottságát magam hozom létre, engedélyezem és éltetem.
- Megértése annak, hogy az uralkodó, atyáskodó, ítélkező istenkép nem más mint az ember teremtménye, mely akkor válik félelmetes, megdönthetetlen valósággá, amikor az emberek elkezdenek közösen hinni benne, ezzel tovább teremtve és élteve azt. Valójában az isten olyan, amivé teremti az emberi szív és elme. Isten ilyen értelemben nem létezhet az ember nélkül, mivel ezt a fogalmat az ember teremtette. Amit én Istennek nevezek, az meghal abban a pontban, amikor az EGYből kiszakítom és névvel látom el. Minden létező teljessége, csak a gondolaton túl, a maga EGYszerűségében található meg.
Ha megértjük azt, hogy az emberi lét egyetlen célja a határtalan szabadság, a benne élő szeretet és ennek a mindent magában foglaló intelligenciának a megismerése, akkor megértjük önmagunkat. Megértjük, hogy az, amit Istennek nevezünk csak a teljességben létezhet. Megértjük, hogy mi akkor is a teljesség része és EGYben maga a Teljesség, az Isten vagyunk amikor a tudatunkban lévő falak, a gondolat, látszólag elválaszt ettől minket. Akkor Isten Országa megszületik bennünk. Isten-létem nem a MAGom bárminek, vagy bárkinek a fölé való helyezése, de nem is alázat: az EGYensúlyra törekvő lét teljessége.
Szeretettel MINDnyájunknak: Morgó
Drága Barátom!
Mily nagyszerű elme és mennyi gondolat mind a létezését kutatva, de óh jaj tudatlan és tévedésben él. Tévedés azt gondolni, hogy az élet múlhatatlan. Az élet ajándék és véget ér. Miként keletkezett, elpusztul. Az élet hosszú léte örök megújulásából és változatosságából ered. Örökké pusztul és örökké éled. És tévedésben élsz, ha azt hiszed ember képzelete teremtette istent. Minden ősöd tudta, az emberiség minden idejében, te is tudod Ő teremtette az embert s hogy sejted a könyv képletesen szól róla, e fejezetben éppen arról ír, hogy az égben lakozó istenek pont olyanra készítettek minket, mint ahogy kinéznek (méretarányosan kisebbre). Tévedés azt hinni hogy ember nem próbálta meg előtted az istenné válást vagy kísértette volna meg a látszatát és mert nem sikerült nekik nem azt jelentette, hogy azért mert ők nem merték a szemébe mondani, hogy nem hisz benne. Nem vonom kétségbe az ember csodálatos természetét, de miből gondolod hogy őseid tanait elvetve te saját kútfőből megleled azt az utat, amit eddig más nem ért el. Egyenesen vakmerő. Szeretném ha tudnád hited érték. Nem másé, mint a tiéd. Mibe veted s milyen erős oly szilárdan tart! A vallás és hagyomány azért létezett, hogy megőrizze a tanítást minden kor emberei számára az örök létezőről vagy a mindenséget átölelőről, hogy hited mulandó dolgoknál vagy önmagad életénél nagyszerűbb dolgoknak szentelhesd. Ha a hit és a vallás értelmét elveted, a múltról, a történelemről veszed le a szemed, mert te itt és most élsz... Tudd meg hiába nevezed magad istennek, nem lesz mindig így! Pillanatnyi képzetet tarthatsz csak fent önerőből vagy másból merítve. Tiszavirág-életű önbecsapás. Ha léte nem is örök, talán szellemisége. Mert talán ha minden ember együtt az minden, de miért gondolod, hogy az univerzumba nincsen más csak az ember vagy akkor senki más nem az csak te mert ember vagy. Ugyanolyan emberi nagyképűség, mint az istentagadás. Vagy a nagy egy valójában csak az egyik? Vagy talán meg kellene különböztetni az emberek szellemi egységét a világban. Az épp elég nagyszerű, földközeli és megérthető. Nem sért senkit égen se földön.
Bár arra lennétek büszkék, hogy emberek vagytok a Föld nevű bolygón! ...de addig is...
Kívánok perzselő világégést és forró új életet!
Létezésem nem kérdéses
Az EGYségben Minden-ÉRT-ÉKES
Szabadság Béke és SZERelem
Legyen örökké Veled s Velem.
Áradásunk végtelen
AZ EGYsÉGben nincs FÉL-elem
Tárd ki Elméd s Szívedet
Érezd a Fényt a Színeket
Nincs más csak a TeljessÉG
Áldassék s dicsértessék
Mindenki ki benne él
S ki az EGYben már nem Fél
Kitárja karját feléd
Átölel a MindÉNsÉG
Csend árad az elmén túl
A megértés - s harc már ne dúl
Létezésem nem kérdéses
Az EGYségben Minden-ÉRT-ÉKES
Szabadság Béke és SZERelem
Legyen örökké Veled s Velem.
Szeretettel: Morgó
Idő sorrendbe haladván.
Istennek teremtett részei vagyunk, de nem isten.
Istenek azaz teremtő hatalmasságok, akkor leszünk, ha kijárjuk valamely mátrix egészét, s azon belül nyerünk beavatkozási engedélyeket.
Minden, illúzió amit itt megélünk, csak az anyagi és szellemi tettek a valós súlyúak, melyeket, ja etikailag ítélnek meg.
Nagy jutalom, hogy emberek lehetünk.
Ha majd isten, azaz félisten leszel, már nem fogod hangoztatni, hogy mindenki isten.
Légy alázatos Isteni Morgó és ébredj, mert succubus áll mögötted. Beférkőzött és most is itt van, ha nem hiszed járjál utána.
Te nem láthatod, de én igen.
Sátánról, már írtak itt régebben is páran.
Ő egy arkangyal, kinek feladata van. Nagy próbamester, állj ellen ármányos kísértéseinek ám, tudd őt is az Egy Isten teremtette és látta el feladattal. Eszméit ne szeresd, de tudd kijelölték erre az általunk hálátlan feladatra és mégis neki köszönhetünk sok tanulságot, amit értelmünkkel oldhatunk meg, avagy győzhetünk le. Magad által válasz érettebbé, de az akadályokat Ő állítja eléd jelen és korábbi tetteid által.
Ádám, kétlem, hogy irigyelnének puszta emberi létedért az istenek, inkább félistenek. Joguk és lehetőségük van leszületni bármely világ síkjára, melyet már maguk mögött hagytak.
A Van világban nincs helye irigységnek, azok akiket te isteneknek nevezel még a karmikus mátrixon belüliek lehetnek kizárólag.
Csak az válhat félistenné, aki maximálisan helyt állt Isten által emelt feltételek próbáin, s elhagyta az 5.ik elemet, mely kisebb, mint a tű foka.
Aranyhold a gnózis megtapasztalásáról szól helyesen, ám hiszem, hogy nem minden a boldogságról szól.
Mit is nevezünk boldogságnak Aranyhold? Tán elég azaz egynemű tisztánlátás is? Nevezhetjük az egykedvűséget is kellő értelemmel boldogságnak?
Morgó Lk 17, 20-21 es bejegyzésére no comment. Egy félre magyarázott megkurtított igazságot tárnak fel megint a Biblia karvalytőkés főszerkesztői. Igen, isten országa mindannyiunkban itt van, mert Ka-Ba által jövünk megyünk ezen és a Van világunk között. Aha a lélekszikránkra gondolok.
Alvás közben sem ritka, avagy révületben egyértelmű, hogy felsőbb rendű énünkkel, avagy magasabb rendő szférák gondos kísérőivel találkozunk, vagy terelnek, csepegtetnek elénk dolgokat.
Senkiségtől óvva intek mindenkit! Nyájas és egyben villás nyelvű természet. Leszúr és egyben megcsókolva hízeleg.
hát ez van elég furcsa személyisége van, de Ő is szükségszerű.
Morgó a kérdésed jó, nem szabad korlátokat szabni senki számára, de érvelni mindenképpen. Akkor válik kellemetlenné a párbeszéd, amikor elbeszélnek egymás mellett az emberek és nem szánnak arra időt, hogy végig gondolják, elemezzék a társalgás lényegét.
Azzal kapcsolatban, hogy nem fogadhatunk el semmiféle tekintélyt, előfeltevést, hagyományt, hitet mely eleve meghatározza, irányítja és tereli vizsgálatunk során észlelésünket és az elménket.
Nos, ma ez így van, de egykor régen, mikor a fény gyermekei lakták ezt a világot másképp volt, s ismét így lesz egy nap. Most a nagy nagy sötétség kora van, amikor még a fényt és igazságot is ármánynak tekintik egyesek.
09/08/2011 - 14:49.
A Hit, nem a multé, hanem a jelené, de leginkább a jövőé. Belefekteted reményedet. Köze sincs a múlthoz!
Idézet!
Csak az ártatlan elme az, amely a mostba léphet úgy, hogy annak állandóan megújuló valóságát a maga tisztaságában szemlélni képes. Az elme ártatlansága alatt pedig annak gondolaton túli állapotát értem, mely mentes minden a múltból származó tapasztalattól, gondolattól. A valóság tehát élő valami, csak a MOSTban tapasztalható meg. Mivel élő, folyamatosan létező, így egyetlen dolog az állandó benne, és ez a folyamatos változás. Az élet. Ilyen értelemben a valóság megközelítésében a hitek, előfeltevések és a gondolati sémák számomra értelmetlenek.
Szerintem ez az idézet egy tömény butaság!
Igazolom, hogy miért.
Kérdésem, tanulni? Tapasztalni vagyunk itt e teremtett világon, mi isten szikrák? Igen.
A gondolaton túli totális tisztaság, mely nem tartalmaz semmiféle emléket és tapasztalatot, ami az alma, athma leszakítása óta már nem kivitelezhető, nos lehetetlen, mert a KA-Ba jön megy és tolja fel az infókat, amiket megélt. Az bármikor átléphet. Jaj, most Magyarkodom én is, figyu, alma = athma azaz a lélekszikra, ja hogy ez nincs a a wikipédiában, sebaj, oda is csak azt írják, amit engedik, hogy tudd. Az alma leszakítása az nem más, mint a Gnózis kezdő lépése. A lélekszikra leválik az egységből.
Amint útnak indulsz tapasztalsz, millió rossz dolgot. A lényeg a lelki-tudati evolúciónk során, hogy mind annak az ármányos fújj rossz dolognak simán ellen tudj állni, teljes tiszta tudatoddal. Tehát isteni Morgó a totál üres emlék nélküli van világba lépdelés, kicsit defektes. Amúgy a köv néhány sor egész jó, de ez hát elég fura.
Ez ni!
idézet
A harc mind kívül mind belül csak akkor létezhet, ha a kívül és a belül megosztottságát magam hozom létre, engedélyezem és éltetem.
Amíg ezen világban vagy, tudtodon kívül ezek szerint, de mindenki harcol kívül és belül is.
Mit is nevezünk harcnak? Akár, bármely megpróbáltatást, vagy akár Nemzetünk fennmaradásának védelmét is, vagy az Igazság védelmét. Bár az Igazság boncolgatása, oly földöntúli a mai korban, hogy kár erre időt pocsékolni most.
Ellenben, minden egyes harcban, konfliktusban, legyen az belső vagy külső viadal, de bátran és tiszta szívvel érdemes szellemi harcot viselni.
Aki meghunyászkodik, annak biza nem tiszta sem a szíve, sem a lelkiismerete, sem pedig a tudása. A Brahmák és Buddhisták is harcot vívtak, akkor is, mikor fejüket leszegve lenyakaztatták magukat az országukat megszállókkal szemben. Az az ő kasztjukhoz méltó hadviselés volt, de megjegyzem nagy Brahma az, akiről azt is állítják, s minden szavában ott az igazság és bölcsesség.
Tehát Isteni Morgó amit leírsz, az amolyan pillanatnyi önéletrajz magadról, ami nem általánosítható, tudod, nem illeszthető rá mindenkire.
Ám mind az, ki nem Brahma vagy Buddhista vagy akármi főfő tudat annak meg kell ismernie a valós szellemi törvényeket és éljen, s harcoljon a szerint kívül vagy belül.
Mindenki más tudatszinten áll, s más szerepet is vállalt, pont azt, amit a kor megkíván, s ok-okozati karma törvénye diktál.
JÁÁÁÁJ!
idézet
- Megértése annak, hogy az uralkodó, atyáskodó, ítélkező istenkép nem más mint az ember teremtménye, mely akkor válik félelmetes, megdönthetetlen valósággá, amikor az emberek elkezdenek közösen hinni benne, ezzel tovább teremtve és élteve azt. Valójában az isten olyan, amivé teremti az emberi szív és elme. Isten ilyen értelemben nem létezhet az ember nélkül, mivel ezt a fogalmat az ember teremtette. Amit én Istennek nevezek, az meghal abban a pontban, amikor az EGYből kiszakítom és névvel látom el. Minden létező teljessége, csak a gondolaton túl, a maga EGYszerűségében található meg.
Istent nem lehet alakítani, max egy társadalom, embercsoport...életmódját. Isten nem LEKVÁR, hogy kenegessük és alakítsuk.
Isten nagyon jól elvan köszöni szépen, s nem függ az emberektől. Lehet az ember jó vagy őrülten bitang, Isten az stabilan isten. Vagy rá lép valaki az ösvényére és látja a fényt, vagy hallja a tiszta tudat hangját, vagy nem, attól Isten - Isten. Isten nem hal meg akkor sem, ha névvel nevezed, még itt a földi filozófiai logika szerint sem. A helyzet az, hogy pont akkor kezd el létezni minden ember tudatában, amikor megformálja gondolatban a szót és elkezdi felruházni az általa ismert etikai erényekkel. Persze a negatív oldal az erénytelenségekkel imádja Sátánt, az az Ő bajuk. Majd felébrednek ők is egy nap, vagy a ciklusok végén kapnak egy restet és indulhatnak elölről az időtlen pillanatok pályáján.
Hű a mindenit, de ritkán látogatok ide mostanság. Jó sok zavaros komment van, amire már már fontos reagálni.
Isteni Morgó védelmére, nem akar ám Ő rosszat, még ha néha marhaságokat állít. Maximum aki elhiszi az lép néhány szükségtelen lépést, de ettől még nem vár rá a pokol, sőt, mondok valamit. Senkire sem. Miért is várna? Nos ezen kérdésemre azért nem válaszolok, mert annó Thot intett, hogy nem kell ezt a témát erőltetni avatatlan tudatok előtt.
Aki tudja rá a választ, az hallgasson, mert rossz kezekbe kerülhet ezen tudás.
Kesztler Ádám ez úttal jól beszélt.09/08/2011 - 22:45.
Amit nem illetem szóval, nos az nagyjából rendben van, vagy legalábbis jó irányba fordulnak a gondolatok.
Üdvözlettel: Doktor Kaba
azt üzente: "légy EGYszerű"
Isten-isten, mondja a Magyar. S az Ismeretlen, mely bennünk honol, s tapasztalunk egyre többet, s többet belőle, de most Él az Ismeretlen, mely lakozik az emberben is. Mily valája az életnek a Semmi, s ott is ott Van, ott Szeret, de csak itt Létezik. S az Egy vágy az Ismeretlen felé, áldást hoz e Pillanat. Van. Persze a szavak, csak szavak, de az a Csend Vele, Veled s Velem, az isteni.
Halljátok..
Suttognak a fák, mert a szél jár ágaik közt,
Suttognak a sziklák, ha szél rekedt hangon szó mélyedései közt.
Suttog a Nap és a Hold,
Mikor fényükkel, a természet muzsikájával, megannyi félelmet belőlünk kiold.
Halljátok hát hangomat, most Én szólok hozzátok,
Halljátok a zenét, mi szívem által nyitottan vár rátok.
Halljátok az Eget és Földet,
Szüntelen azt hangsúlyozzák nektek, hogy én minden időben ott vagyok bennetek, veletek alkotva Egyet.
Hangom szól a világokban mindenhol,
Ha hallgatsz, meghallasz légy bárhol.
Hangom szól a Felhőkből és Vizekből,
Ó te drága teremtményem legyél csendben, és általam leszel hangos szívedből, szívemből.
Ősz végén tavasz
Lassan lehull minden levél a fákról, s beköszönt a tél.
De szívemben már az örök tavasz dallama szól,
Melyre lelkem vígan táncol, dalol.
S fényem az élet folyamába hatol,
Hullámokat keltve, tudatokat tudatosságra emelve.
Bizton hiszem, eljön az aranykor,
Hol Istennek magasztosai fényzenére táncolnak,
Emelvén téren és időn túl.
A tavasz örök virágaiként illatozunk,
Lám akkor mi Teremtőnk magunk.
Tisztelettel és békével: Szálem
"Istennek teremtett részei vagyunk, de nem isten"... olvastam fentebb.
Kinek kinek szabad döntése van, hogy tudomást vesz Isteni LÉTezéséről vagy sem, csak ne akarja a kisujjam megmondani nekem ki vagyok. Csak végezze a dolgát, mert az mindenkinek van.
Isten Isten testvéreim!
Egyszerűen....
Az Ige
Te csillagként jönni kék Égből,
Hol az Atya tett téged ama fényességgé aki vagy.
Bizton látni mosolyod őszinte örömit,
S tudni ősi lelked igaz, igen.
Oly békés áldás vala a hála,
Így mutatja arcod, lám ott az Ige.
S hiszem, lőn a sötétségnek hamarosan vége,
Mert Isten csillagai fényesednek,
Ékesedve tükrözik Őt, s az csend és világosság.
2008 okt. / II. vers.
Éljünk sugárzóan örömteli életet és legyünk békével szívünkben, hogy hasson a körülöttünk lévőkre, s az Ő akarata mi bennünk! Köszönöm. Ámen!
Versed - szavakba zárt Fény. Itt - csodaszép Földanyánk ölén - mégis van, Te és Én, és amikor egymás Fényében gyönyörködünk, - egy dalnak, egy gondolatnak lélek-tüzes erején - fényesedik fel szívünk csillaga, és ebben a fényességben látjuk meg, hogy még sincs Te és Én, csak az EGY.
És nem vagyok isten, ahogy te sem.
És Is Ten vagyok, miként Te IS !
...hát, ennyire EGY-szerű !
Szeretettel Mindénkihez!
Írnák
....és most merő fájdalom vagyok... EGY(b)esültem az érzéssel Vagyok ....
fájdalom vagy öröm.... mindEgy a kisujjam megTette a dolgát...
Az ember fogalmilag gondolkodik. Gondolhat bármit, annak az ellenkezőjét is, és bármelyikről gondolhatja, hogy ez a gondolat igaz és valós, a másik gondolat pedig hamis és valótlan.
Az emberi gondolat energia. Más szóval változást előidéző valami ( munkavégző képesség – mondaná a fizikus).
Ám az emberi gondolatok csekély energiájúak, képességük arra, hogy változást okozzanak csekély.
Ha az emberek összerendezik gondolataikat, egyetértenek valamiben, akkor ezen energiák is összegződnek és az ilyen módon összehangolt cselekvések jobban megvalósulhatnak.
(Az érzelmeknek teljesen hasonló funkciójuk van. )
Ember és Isten és a viszonyuk problémája.
Az ember - megjelenési formáját tekintve biorobot. Az ember - esszenciáját tekintve szellemi lény.
Szellem, aminek nincs tömege, nincs energiája, nincs a térben és az időben.
Ám a szellem mindezeket képes teremteni, és képes térben és időben egy tömeghez lokalizálni magát, képes sok térbeli ponthoz függetlenséget színlelve elhelyezni magát.
Hogy mi vezetett oda, hogy egy szellemi lény a jelen időben és térben teremtett emberi testi biorobothoz fixen lokalizálódott, azt ne firtassuk, bár nyilván a megoldás kulcsait itt is kereshetjük.
Ám amíg a biorobot kommunikációs nyelvén, sémájában és tudatossági szintjén kommunikálunk, addig meg se tudunk közelíteni semmiféle isteni szinteket és képességeket.
Hol vagyunk mi emberek – biorobotban illetve a samsarában beleveszett ( kötődő) szellemlények attól a szellemlénytől, akit többnyire Istennek nevezünk, akinek gondolatai ( Igéi) olyan energiával rendelkeznek, hogy a legyen fénytől a legyen bor-ig vagy a kelj fel és járj -ig képesek valósággá és igazsággá válni ? ( vagyis áttörni a szellemlények közötti elkülönülést, hogy azok azokat igaznak és valóságnak érzékeljék)
Egységről beszélünk ( szeretetről beszélünk) , de csak beszélünk, biorobot fogalmakkal.
De végtelenül távol vagyunk attól, hogy ezt megvalósítsuk, tudatunk térben és időben elkülönült pontok, és még arra sem vagyunk képesek, hogy egy másik elkülönült tudatpontba a szokásos fogalmi kommunikációval gondolatokat juttassunk át, hogy ott energia rezonanciát, energiaképletek duplikációját azaz megértést idézzünk elő.
Szó szerint pontok vagyunk, kiterjedés és mennyiség nélküli, számszerűsíthetetlen pontok. És egyről, egységről beszélni az esszencia vonatkozásában csak annyit jelent, hogy a teremtett univerzum ( a mennyiségek , a tömeg, az energia és idő összessége ), a samsara forgatagának fogalmaival akarunk leképezni téren, időn és mennyiségen túli egzisztenciát.
Ember és Isten képességeinek különbözősége, elkülönültsége, ami voltaképpen csak egyfajta tér, tehát csak egyfajta teremtés, csak egy gondolati úton teremtett illúzió, de jól megvagyunk illúzióinkban, még akkor is, ha ezek a valóságosnak gondolt illúziók sokunk számára egyre szorosabb börtönt jelentenek.
Jó játék a homokozó, de előbb utóbb ki kell nőnünk a gyerekkorból, hogy ne csak különböző homokvárakat építhessünk, hanem magát a homokozókat is újracsinálhassuk. És jó játék a samsara forgataga, de lehet, még jobb játék ebből kiemelkedve egy ujabb, más samsarát vagy bármi mást teremteni.
Vagy nem teremteni, vagy nem részt venni a teremtés forgatagában, de amiről értelmes gondolatot csak akkor hozhatunk, ha már térből és időből kilépve szabad akaratunkból dönthetünk.
Cogito ergo sum, mondja a biorobot. Sum ergo cogito, létezésemből éppen azt is jelentheti, hogy ha akarok, biorobot módon is gondolkodhatom :)
Megosztom veletek, egy igen friss zsengémet :)
EGYSZERŰSÉG
ÉN vagyok
Az EGY felkentje
EGY-házamnak nincs hatalma
híve, tagja
de alkotója
Mind-nyájunk EGYsége
és teljessége
Mindenki EGYformán testvérem
kinek tudata bimbózik
kinek tudata virágzik
s kinek álma fátyla takarja
mert alvó Istenként így akarja
Szolgálatom nem szolgaság
Tudatom a tudatosság
Emberiben Emberségem
Isteniben IS-TENségem
Teljes ÉGben teljességem
Virágban a virágzásom
Végzetem végtelenségem
Kezdetem kezdetlenségem
Igémben igézettségem
Valótlan a valóságom
Valóság valótlanságom
az Óperencián innen: Személyiségem
az Óperencián túl: EGYéniségem
Az Ó-perencia EGYmagamban
EGYmagam és MINDenségem
Végtelem létem végessége
Véges létem végtelensége
Határt önmagamnak szabok
Mikor az EGYből kiszakadok
Mégis mindenben benne vagyok
A mindenségben MAGom vagyok
VAGYOK
a Létem titok
rejtély
MAGomban van
a megfejtés
SZERben fogant földi másom
SZERetet az áradásom
a Látás a Látó Másom
a Lét a Létezésem
Szabatlan a szabadságom
Bőséggel osztom Áldásom
Termésem TeremTŐ tövén
EGY vagyok Te benned – ÉN
ÉNbennem TE is az EGY vagy
SZER-tűzben, és hűs folyóban
Élet minden lÉLEKzetben
Lélek mindenség Életben
Záromban a kulcsom vagyok
az ÁR-adó adó és befogadó
Ősi TEN egy földi MÁSa
Az Élet végtelen folyása
Benned s bennem örök hűség
SZER etet, EGYlényegűség
ÉN-MAGamban az Út vagyok
az Igazságra így jutok
Benned s bennem örök bőség
az ÉLet MAGa az
EGY-SZERűség.
Szeretette: Morgó
Hála nektek, dalolóknak, tudóknak, Fény-hozóknak - köszönöm
Hozzászólás