Szálem gondolatai
Különböző Információk áradata ér bennünket nap-mint nap. Telve vagyunk a média, a neten pörgő, mind az Igazsággal kapcsolatos információval, mi szerint rabszolgák vagyunk, a társadalom csendes kis, apró, de Sok, Rengeteg rabszolgái. Sokan nem is tudnak róla, hogy csak semmit csinálásért vannak. Ezt vállaltuk be, de tudunk változtatni, s ezért bátrak is vagyunk!
Az Igazság az, hogy nem lenne semmi dolgunk, az az mégis, de az csak a Fejlődésre irányulna. Nem kellene dolgoznunk a semmiért, hisz a pénz jön és megy, eszköz mintha nem is lenne. Persze ha még is dolgoznánk, akkor is csak szolgálatból és Egyetértésből, hisz mindenkinek meg van mindene.
S ha ennél is jobban belegondolunk, ha az emberek a Nép összefog, talán 1-2 év bőven elég volna az újra kezdéshez, a pénz, a hatalmi drámák játékaitól mentes Felébredett társ-a-dalom /Érzed a jelentését? Ha Társ-A-Dalom, akkor az mély együtt érzés, béke és szeretet./ LÉTRE hozásához.
E felébredés időszakában, hogyan állunk ki az Igazságunkért, s hogyan leplezzük le az igazságtalanságot, hogy változtassunk a társadalmi korruptságon. Hogyan?
Gyermekként nem értettem miért kell a pénzzel játszani, mikor mindenkinek lenne elegendő mindenből, egyszerűen nehezen tudtam felfogni annak a mi értjét.
Tehát rendben; kihasználnak minket, megvagyunk bélyegezve, tudnak a lépéseinkről, még erről is itt és most, s talán már a nano chip is bennünk van. Nos, rendben van?
MIT TUDUNK MI TENNI?
S mi, kik olvassuk, látjuk és halljuk az Igazságot és érezzük tiszta szívünkből; hogy igen változok, változtatok életemen, hogy jobbá tegyem környezetem, a saját belső terem és a körülöttem hömpölygő energia mezőt. S valóban megteszem? Emellett, így valóban megtesszük, vagy még mindig csak akarjuk? S van e most ennek Értelme, hogy ezen kérdések felett időzzük? Mit teszünk valójában magunk változásáért és mennyit, s mennyit valóban azért, hogy a köröttünk valótlant valóságosabbá és természetesebbé tegyük?
Mert ha csak magamat megfigyelem, azt veszem észre, hogy az önmagam átváltoztatásába fektetem az energiáim nagy részét és ez számomra így helyes, sőt már autót sem használok, mivel így alakult. De hogyan segítem környezetem? Már nem eszem húst és tojást, így testemnek a tisztább táplálékkal is csak hálásabb vagyok hogy létezhetem benne, de még veszek néha bolti agyon tartósított és szennyezett ételeket. Ama csapda, mely az elmék kordában tartása végett készült, hogy gyüjtsük szelektíve a szemetet, hogy újrahasznosítsák milyen valótlan, jó magam is láttam hogy egy helyre pakolják és nem rég egy ismerősöm vitt műanyagot a szelektív gyűjtőbe mely már tele volt, de ép akkor ürítették és kérdezte hova tegye, így a kukás mondta dobja a fémesbe. Bár teljesen pontos információim nincsenek, nem jártam utána. S ami van vicc, nem? Hülyítés. Megettük. Mit és mennyit eszünk még meg? Kell?
Tehát nyilván való a legnagyobb félelem, alig merjük elengedni a „civilizált életet”. Tehát az a szelektíve hulladék gyűjtés teljesen Értelem nélküli?
Szóval, ha a bolti vásárlással felhagyok, s nem halmozok halomra szemetet segítek. Ehhez tanulnom kell a kertemet művelni, ha van, ha nincs összefoghatok, azzal ki hozzám hasonló kép változik, akiben hasonló kép bontakozik a hogyanról, és neki kertje van stb. Úgy megy mint a tudatosodás, változik a gondolkodás, felébred a vágy az Egyre és tanulok, majd tapasztalok és átadom.
Mindenki valamire vár, vár...és vár; belül fejlődünk, s egyre tudatosabban éljük napjainkat, mely hatással va a morfogenetikus mezőre és hat az Fejlődésre. Csakhogy, sok a zavar az elmékben, mint a fogalmi félre értések. S ez nyilván már abból fakad, hogy a lehetőségek tárháza a szellemi fejlődésben, ma már több ezer. Persze ez nem baj, ha az illető képes integrálni, s csészét üríteni, de sok helyen elviszik az elméket elméletekkel és a Lényeg az kimarad. Kevés a gyakorlat, s a csésze tele marad. Miért?
Valami Drámai Tudat robbantás segít e a társadalmon, segít e az Egységbe terelni az eltévelyedett Báránykákat? S ha igen, akkor hogyan? Mennyünk ki a Margit szigetre ÖTSZÁZEZREN, igen 500 000-en és kezdjünk kapálni, s vetni? Szerintem ennyi rendőr nincs is Mo.-on, bár gumi lövedék az nyilván van. Csak hogy az már nagy szám és nagy szám lenne ez Országban, s e Világban.
Hát igen, ez kijött belőlem. S kiből mi jön ki ez által?
Az internet gyors és sok millió embert lehet elérni, sőt az internet fel is áldozható, hisz része az illúziónak.
Természetesen minden így van jól ahogy van még ez az írás is, s mind erre a válaszok, eszmefuttatások. Ami a lényeg, hogy minden elindít egy folyamatot, belsőleg és külsőleg.
Például: segítsünk a rákosokon, de hogy segítesz 1 rákoson ha az magán elfelejt? Ó igen, gyerekek is vannak köztük, bocs. Sok a szenny, ugye? Sok a bagós és a gyerek is már rég megválasztotta az útját. Legyen egy évben Föld napja, hogy enyhítsük a belső bűntudatot. Segítsük adónk 1%-ával az... és nyilván való, hogy, /" ó, hát megsajnáltam szegényeket és küldöm adóm 1%-át", s az az 1% odaér-e vagy sem, nem is fontos, hisz már rég meg van a rák ellenszere, több végről is és a legtöbb ellenszer a gyógynövények által, természetesen érhető el, pl: parlagfű / A sajnálat senkin sem segít! Vagy segíts ezen vagy azon, de rajtunk ki segít, talán néhányunkon segítenek majd Földön kívüli testvéreink, ha úgy alakul, de nyilván azért vagyunk itt, hogy erősítsük a Felemelkedést és a Változást, mely a Természetesség és Tisztaság Törvényét követi.
Merjük? Mennyien merünk valóban megváltozni, átalakulni?
Mit tehetünk, hogy kirobbanjon egy forradalom az Igazságért és a Tisztaságért, az Életért, a Természetességért és a Természetért, a Vízért és Levegőért, a Föld Bolygóért?
SŐT, 1956 már rég volt, sőt szinte seb nyalogatássá vált. Legyen hát Most FORRADALOM a FÖLDÉRT az ÉLETÉRT az EMBERI ÉLET MEGHOSSZABÍTÁSÁÉRT ÉS FENNMARADÁSÁÉRT!!!!!!!!!!
S tegyél hozzá te is valamit ezen üzenethez ha már a változást kívánod és nyílván így van ha szabad életet akarsz ÉLNI, ha LEVEGŐT akarsz LÉLEGEZNI, amíg ITT vagy!
Kíváncsi vagyok rátok, mi fakad még ki.
Fény bennetek, éljetek: Szálem

Igen, valamit össze hozhatunk.
S lám egy versem ide vág!
Mert jaj elviszi
Időnek mocskai, sárba hempergett kutyák,
S belét eszik a disznóknak.
Férgek rágta ostoba agyak,
S a disznók mindent megesznek, nem látnak, se hallanak.
S kutyák már sem éberek, sem hűségesek,
Értelmetlen vérebek.
De jaj közeleg,
És sem kutyák, sem disznók se ehetik már a múltat.
Mert jaj elviszi,
S minden állat döbbenete ül ki arcaikra és az elevett idő.
A mikor, a miért, a hogyan egyé válik,
S az időtlenség veti fel kezdetét a semmiben.
Valahogy ez a durva összefoglalás a jelenlegi helyzetre.
Talán érdemes valami heti találkozót szervezni, s amit az isteni, az Univerzum megenged, / nevezd ahogy számodra becses / hogy gyüljünk Egybe, s mind az ami kibontakozik, természetesen Egységes Egyetértést által megszületett Békés, de határozott tevékenységgé váljék.
Valahogy így tudom most elképzelni.
S számomra nagyon fontos, hogy a Mag olyan Emberekből álljék Össze, ki követik őszintén, s tiszta szível vannak az Ő / nevezd ahogy számodra becses/ kegyelméből. Ámen!
Mint ahogy a Szél belekap a Fába, de csak simogatja, leveleit leporolja, zenélteti, s a Fa táncával mosolyra fakasztja játékát a Szélnek. S a Szél öröme a Fának köszönet kép Felhőket terel föléje és a Felhők tudata a Szél öröme okát értve, oly bolgoságba merül, hogy a szeretet könnyei Esőt formálnak, s ők gyönyörben hullanak a táplálva egészségét a Fának.
Így a Mindenség tudata érezve eme szentségeket és az őszinte szeretet hullámzásait, orgazmusában magához öleli az elemeket és minden jóság az Ürességbe költözik.
Mosoly...
Szerettetel kívánok mindenkinek továbbra is kellemes Ünnepeket, s az Ünnepeken túra is, hisz minden nap az.
Szeretetem örök: Szálem
Ma már ott tart a világ, hogy mindenki látja, hogy mit kellene tennie ... másoknak.
Épp csak az a baj, hogy mindenki más farkával akarja verni a csalánt: tegye meg X és Y ezt-azt, ami ugye sokszor nehéz, de ezzel majd megmenti ezt a süllyedő világot. Csakhogy azon túl, hogy mindenki okos a másik tennivalóját illetően, és mindenki szapulja a másikat, amiért nem teszi meg a dolgát, fel kellene tenni a fenti kérdést: Na de mit teszek én?
Mert ilyenkor mindig én vagyok az, aki látja a tennivalót, de sajnos nem vagyok abban a helyzetben. ...mert csak a vezetők, a politikusok, a döntéshozók...
És mi ez, ha nem kifelé hárítása a felelősségnek?
Vegyük már észre végre a SAJÁT tennivalóinkat, ne csak a másét.
Aki annyira ragozza a szentkorona-eszmét, az ténylegesen megéli-e mindennapjaiban mondjuk azt, hogy a telke, a háza nem az övé, ő csak bérli a Szent Koronától? Mert itt azonnal eldől. Ha az a föld az enyém, akkor nem. Ha belül TÉNYLEG élem, hogy nem az enyém, akkor ott tartok, ahol másokat szeretnék látni. Könnyű azt mondani, hogy ha Z lemond a megszerzett látszólagos előnyeiről, akkor azzal az ország javát szolgálja. De meg tudom-e én ezt tenni? Nem olyan nagyban, mint neki kellene, á szó sincs ilyen nagy áldozatról.
Megteszem-e, hogy nem akarok győzedelmeskedni egy vitában mondjuk a férjemmel-feleségemmel? Meg tudom-e tenni, hogy a beosztottamnak olyan áron adok bármiféle segítséget, amiből a cégnek vagy nekem semmiféle hasznom (még adókedvezmény sem) származik, sőt esetleg áldozattal jár?
Ha ideges vagyok, megállom-e, hogy a gyengébben kitöltsem a dühömet? Amikor tényleg nincs semmim, tudok-e adni a másik embernek? Van-e bennem alázat, hogy elfogadjam a másik eltérő nézőpontját, és még ott legbelül se tekintsem őt sajnálatra méltó idiótának? Mert ha nem mondok ilyet, de belül mégis ezt gondolom, akkor álszent vagyok, nem? Ezt is észre kellene venni magunkban!
Annyi feladat van még, ha a saját házunk előtt szeretnénk söpörni... És csak ennyit kellene tenni, mert ha én ezt megteszem, aztán megteszi a szomszéd, meg a fiam, a lányom, akkor egyszercsak ragyogó tisztaságra ébredünk. Ehhez pedig nem a politikusoknak kell megváltozniuk, nem kell az ellenséggel megküzdenünk, hanem egyszerűen körülnézni, itt és most: Mit tehetek én?
Hogyha pedig idegesít, ha a másik nem teszi meg, ami szerintem a dolga lenne, akkor a hiba az én készülékemben van, éppen én nem teszem a dolgomat. Aki pedig teszi a dolgát, annak nem marad fölösleges ideje mások méregetésére, mert épp teszi, ami neki rendeltetett, ez pedig bizonyosan nem a másik tetteinek a méricskélése, megítélése. Ezzel pedig körbeértünk, tehát: Mit teszek ÉN?
CsE
www.lelekkunyho.blogspot.com
S hozzáteszem Magomból, hogy minden úgy történik ahogy szükséges, s mindŐnk úgy cselekszik ahogy szükséges, mert e társasjátékban az jelenlegi tudatosságunkban, avagy tudatlanságunkban tesszük azt ami magunkra hatással Létezik minden, s mások által is. Folyvást magunkért teszünk a fejlődés elkerülése nélkül, ki-ki folyamának Szerint.
Így mind az mely e Térben Most van, az van. S a gerjesztő folyamatok hatására is kifakadhat belőlünk, mind Egyre az mi eddig rejtve volt, hogy lássuk mélységeinket-magasságainkból és fordítva, hogy legyen lefordítva, ami csak ott lebegett, de ki sem tudott fakadni, aztán ott egy tükör. Hatással vagyunk Mind-Magunkra.
Köszönöm!
Béke-s-Ég..
Hozzászólás