A mainstream média lélektana

Tisztázni szeretném a legelején, hogy miért használom ezt az undorító kifejezést: mainstream média. Azért mert magyartalan és azért mert undorító. Ezért tökéletesen illik a fősodratú médiára. Mert ez lenne a legmegközelítőbb fordítása annak a világszinten megszervezett és (háttérhatalmista) hatalmi ágazatként egyesek szerint már a negyedik, szerintem pedig lassan a legelső helyet elfoglaló intézménynek. (A továbbiakban a mainstream média = MM jelölöm, az egyszerűség kedvéért)

Miért van szükségünk az MM-ra?

A válaszom egyszerű: nekünk embereknek egyáltalán nincs szükségünk rá! Az emberi tudatformálóknak és az események manipulálóinak van szükségük a „tömegtájékoztatás” eszközeire. A társadalmunk úgy kondicionálják, hogy az információkat lehetőleg a tömegtájékoztatás eszközein keresztül nyerjük. A rádió, tv és a különböző elektronikus vagy hagyományos sajtóorgánumok (most ne részletezzük hogy az „elektronikus sajtó” egy abszurd fogalom, én az írott internetes médiát sorolnám ide, és korunk utolsó még részben szabad reménysége az internet is) mind ennek a részét képezik. Egyesek szerint rossz vagy jó információ nem létezik, csak információ. Ez azért nem érvényes az MM-ban megtalálható információkra, mert véleményem szerint az ami részigazságokat tartalmaz vagy egyenesen valótlanságokat  nem nevezhető információnak, hanem nemes egyszerűséggel: hazugságnak. A MM pedig igen szennyezett a hazugságokkal, amelyeket külön „háttérhatalmista” iparág talál ki és terjeszt, hogy a pszichológia rafinált eszközeinek a felhasználásával az embereket hazugságokkal elárasztva azok tudatát olyanra formálják, amilyenre a mindenkori uralkodói elitnek szüksége van.

Tudatformálás, irányítás, agykontroll

Az MM legfontosabb szerepe nem csak pillanatnyi célok szolgálata, hanem hosszú távon az emberi tömegek teljes befolyásolása és függővé tétele. Ennek legfontosabb eszköze a tudatformálás. Ez következetesen megtervezett és alkalmazott módszerek arzenáljából áll, amelyek többnyire teljesen észrevétlenül vannak jelen. Az emberek nagy tömegeinek, ugyanis nincs sem módjuk sem igényük arra, hogy információkat leellenőrizzenek, ezért ha bizonyos információkat, nézeteket eleget sulykolnak beléjük, azok közhelyekké majd később általánosan elfogadott igazságokká, paradigmákká válnak. A MM pedig erre építi fel szinte korlátlannak nevezhető hatalmát. A benne megjelenő fizetett megmondóemberek - melyek többnyire mind ismert és elismert személyiségek – véleményükkel teljes mértékben rátelepednek a közgondolkodásra. Nagy tömegek képesek így egy idő után átvenni azokat a háttérből sugalmazott gondolatokat, melyeket tudtukkal, vagy tudtukon kívül használva ezekkel az emberekkel hitelesítenek. A hírműsorok nem kell még direkt hazugságokat sem tartalmazzanak ahhoz, hogy valakiben hamis kép alakuljon ki egy bizonyos eseményről, stb. kapcsolatban. Elég a legtöbbször a csúsztatás, az elhallgatás eszközeit alkalmazni, vagyis a valódit, az ellenvéleményt, alternatív álláspontot nem a maga valóságában bematatni, leközölni. Innen már csak egy lépés a tömegek irányítása. Az önálló véleménnyel nem rendelkező tömegek, bármit magukévá tudnak tenni, ha azt megfelelően tálalják nekik. Az agykontroll hol lép be a képletbe? Vegyünk egy nagyon egyszerű példát. Vizsgáljunk meg egy átlagos híradót (TV-ben, vagy rádióban). Azt fogjuk tapasztalni, hogy lehetetlen olyan hírműsort találni, amiben ne lennének negatív hírek. Miért fontos az, hogy mi minden katasztrófáról, gyilkosságról, háborúról, erőszakról tudomást szerezzünk? Kinek vagy kiknek jó ez? Nekünk? A válaszom egyszerű: a társadalmunk irányítóinak jó az, ha állandó feszültségben, létbizonytalanságban tarthatnak minket. Azok az emberek ugyanis, akik a médiából alakítják ki a világképüket, egy olyan képet fognak látni, melyet az azt irányítók alakítanak ki. Azt fogják látni, hogy „Az Ember” erőszakos, cinikus, brutális, önző, kíméletlen, hatalommániás, önpusztító, és a végtelenségig folytathatnám a negatív jelzők felsorolását. Ez sajnos javarészt jelenleg igaz is, de nem úgy és nem olyan mértékben ahogy azt a MM beállítja. Az igazán veszélyes része nem is ez a dolognak, hanem az, hogy mindezt egy végtelen, kifogyhatatlan áradatként öntik az emberek nyakába, akiknek egy idő után már teljesen elképzelhetetlen lesz az, hogy az emberiség másként viselkedjen, mássá váljon. Úgy érzik, hogy a világot a „gonosz erők” irányítják, és nincs mit tenni. A játszma elveszett, és aki másként látja a világot az pedig hülye. Mert a MM a csordaszellem nagy alakítója is ugyanakkor. A manipulált és ily módon alacsony tudati szinten tartott emberiség pedig soha nem képes kiszabadulni a saját tudati börtönéből. Állandóan másokban fogja keresni a hibát, a napi katasztrófaadagjáért már önként és dalolva kapcsolja be a híradókat olvassa a szenzációhajhász cikkeket, írásokat. A nagy tudatmanipulátorok pedig nyugodtan dőlnek hátra székeikben, az agykontroll globális médiakapcsolóit nyomkodva.

Leszakadás, ignorancia, új tudatosság.

Van-e kiút? A válaszom egyszerű: IGEN. Van! A legegyszerűbb megoldás az, ha leszakadunk erről a médiamasszáról és kiiktatjuk a MM-t az életünkből. A csordatudattal rendelkező ember számára, azonban ez maga a lehetetlenség. Az ő realitása ugyanis az, amit a MM alakított ki benne évek, évtizedek alatt, és ennek a megszünését egyenlőnek érezné a halállal, illetve a társadalomból való kirekesztettséggel. Fel sem merül a legtöbb emberben, hogy ha valóban informálódni akar, akkor maga járjon utána dolgoknak, maga kezdjen el kutatni és érdeklődni. A hangsúly pedig az önállóságon van. Mert csupán azzal, hogy alternatív médiákat kezd el kutatni, ugyanakkora esélye van arra, hogy ugyanabba a csapdába kerül, amitől menekül. Miért? Mert sajnos az alternatív média egy része is manipulált, vagy manipulatív szándékú és sokszor ott is a MM irányítói vannak a háttérben. Akkor mi a megoldás? Első lépésként az ignorancia, vagyis szép magyarsággal az elutasítás gyakorlása. Szókratész három rostája erre remek példázatot ad. 1* (a teljes példázat a lábjegyzetben). Az igazság ellenőrzése, ennek jósága és végül a szükségesség. Vegyük sorra. A világban hozzánk érkező információk 99%-át nem tudjuk vagy egyszerűen nem ellenőrizzük/ellenőrizhetjük le. Ez már elve hatalmas kaput nyit azok számára akik manipulálni akarnak minket. A második rosta a jóság rostája, a hírek nagy többsége egyáltalán nem jó, építő és pozitív energiákat sugárzó, egy fejlettebb tudatállapotot építő. A harmadik rosta pedig a szükségességé. Vajon szükségünk van a többnyire ellenőrizhetetlen, negatív és tudatromboló információk állandó áradatára melyekkel a MM eláraszt minket? A válasz: NEM. A mai világ embere annyira túlinformált, agyoninformált teljesen felesleges, irreleváns információkkal, hogy többek között ez az elsődleges oka annak, hogy képtelen a valóban lényeges dolgokra odafigyelni. A MM tudja ezt nagyon jól, ezért nyomja ilyen őrült iramban teli a befogadók agyát a haszontalanabbnál haszontalanabb információkkal. A háttér- és mindenkori hatalom ideális embertípusa szöges ellentétben áll a kozmikus tudattal rendelkező ember típusával. Az alacsony tudati szinten megragadt ember bármerre irányítható, csak a megfelelő programozás kell hozzá a médiából. A kozmikus tudatú ember, akinek a tudatossága egy másik dimenzióban található pedig már a MM háttérhatalmista, irányító elitje számára elveszett bárány. Szerencsére.

Írta: Morgó Sapiens


Lábjegyzet: 1*

Izgatottan rontott be valaki Szókratészhez.

„Figyelj ide, Szókratész ! El kell neked mondanom valamit…”
„Állj csak meg egy kicsit” – szakította félbe a bölcs. „Azt, amit te nekem mondani akarsz, átszitáltad-e már a három rostán?”
„Milyen három rostán?” – kérdezte a hírhozó elcsodálkozva.
„Igen, barátom, három rostán! Nézzük csak, az, amit te mondani akarsz átmegy-e a három rostán: az első rosta az IGAZSÁG. Ellenőriztél-e valóban mindent, amit el akarsz nekem mondani, hogy igaz-e?”
„Nem, én így hallottam, illetve úgy gondolom, meg azt mesélték, hogy…”
„Jó, jó, de bizonyára a második rostával már próbálkoztál: a JÓSÁG rostájával. Mindaz, amit nekem el akarsz mondani, ha nem is bizonyítottan igaz, de legalább jó és szívderítő dologról van szó?”
Tétovázva jött a válasz: „Nem, nem, sőt ellenkezőleg…”
„Hát akkor” – szakította félbe őt a bölcs – „nézzük csak a harmadik rostát: lássuk
SZÜKSÉGES-e nekem ezeket a dolgokat hallanom vagy tudnom, ami téged ennyire
felzaklatott?”
„Hát, tulajdonképpen szükségesnek sem mondható igazán …”
„Tehát,” – mosolygott Szókratész – „ha az, amit el akarsz nekem mondani, se nem igaz, se nem jó, és még ráadásul nem is szükséges, akkor felejtsd el gyorsan, és ne mérgezd vele se a magad életét, se az enyémet.”